Fűrészáru piaci kilátások 2026: bizonytalanság, magas költségek és új kihívások – Westas Raunio OY (Finnország)

Nincs hiány kihívásokban a fűrészáruk piacán

A fűrészáru piaci kilátások 2026-ban továbbra is bizonytalanok, miközben az európai kereslet, a magas költségek és a korlátozott kínálat egyaránt meghatározza a piac helyzetét.

A fűrészáru-kereskedelem és a piac jelenlegi helyzete olyan, mint egy befagyott autószélvédő. A haladás fájdalmasan lassú, és nem lehet látni, mi vár ránk a következő kanyarban. A fűrészüzemek szemszögéből nézve jó lenne, ha végre bekapcsolna a szélvédőfűtés, és tisztulna a kép.

A „Westas” gyártási tevékenysége 2026 első hónapjaiban elmaradt a vállalat célkitűzéseitől, mégpedig az extrém hideg időjárás miatt. Bár az év első felében a kereskedelem stabil maradt, sok európai vevőnek nincs különösebb oka az ünneplésre.

Az építőipar jelenleg csak Spanyolországban, Olaszországban és Hollandiában mutat növekedést. Franciaországban már láthatók a fellendülés első jelei. Európa többi részén azonban továbbra is alacsony a bizalom. A lucfenyő iránti elfogadható keresletet elsősorban a korlátozott kínálat tartja fenn.

Az európai piacokról jelenleg hiányzik Oroszország, Fehéroroszország és Ukrajna fűrészáru-termelése, összesen mintegy 10 millió köbméter mennyiségben, mégsem alakult ki hiány.

– Mi fog történni akkor, amikor ezeknek az országoknak a gyártása is visszatér a piacra? – teszi fel a kérdést Juha Numminen, értékesítési igazgató.

Fűrészáru piaci kilátások: stagnálás és magas költségek

A piacokon már régóta sok szó esik az építőiparban felhalmozódott, „halasztott” keresletről, de ennek egyelőre semmi jele nem látható. Numminen szerint azonban a várakozások javulhatnak, ha a geopolitikai helyzet megnyugszik.

– Pénz van a rendszerben, a kamatszintek mérsékeltek, mégis a magán- és állami fogyasztás, valamint a beruházások gyakorlatilag leálltak. Az általános bizonytalanság és a geopolitikai fenyegetések visszafogják a gazdasági aktivitást – mondja.

A piac lassulásának más okai is vannak. Japánban például a demográfiai változások a fogyasztás csökkenéséhez vezettek. Tavasszal a szállítási nehézségek már a Japánba, illetve például Szaúd-Arábiába irányuló kereskedelmet is visszafogták.

– Az iráni háború megemelte az olajárakat, ami növeli a finn belföldi és exportszállítások költségeit. Emellett komoly problémát jelent a biztosítási díjak emelkedése, a konténerhiány és az, hogy a hajóknak a Jóreménység-fok megkerülésével kell közlekedniük a Szuezi-csatorna helyett. Az így keletkező többletköltségeket nem lehet áthárítani a vevőkre, ezért a fűrészüzemek amúgy is szűk árrései tovább csökkennek – magyarázza Numminen.

Fűrészáru-piaci helyzet: Észak-Afrika tartja a fenyőpiacot

Az észak-afrikai országok növekvő népessége továbbra is fenntartja az építőipari keresletet, és a stabil borovi fenyő kereslet részben ellensúlyozza más piacok visszaesését. A verseny azonban rendkívül erős. A svéd fenyő túlzott kínálata – különösen Marokkóban – jelentősen lenyomta az árakat.

Az utóbbi időben egyre több, a faanyagot helyettesítő termék jelent meg a piacon, például műanyag és alumínium, amelyek többek között az ablakgyártásban is piaci részesedést szereztek.

– Az észak-afrikai vevők két jól elkülöníthető csoportra oszthatók. Vannak, akik értékelik a fát és ragaszkodnak hozzá, valamint vannak, akik kizárólag a legalacsonyabb árat keresik – mondja Jari Rajakallio, exportmenedzser.

Izrael és Algéria: kiszámíthatatlan piacok

Izraelben a fűrészáru ára drámaian visszaesett a gázai háború kitörésekor. A gazdasági aktivitás a korábbi szint felére csökkent. A gázai tűzszünet rövid ideig javulást hozott, de az Iránnal kirobbant konfliktus ismét szertefoszlatta a reményeket.

– Az izraeli piac ráadásul tele van orosz fűrészáruval. Ennek ellenére az országban jelentős potenciál rejlik – ha a helyzet stabilizálódik – mondja Rajakallio.

A globális kereskedelem nehézségeire Algéria is jó példa. Az ország gazdaságának jelenleg kedveznek a magas olaj- és gázárak, de a kereskedelem továbbra is kiszámíthatatlan. Az importengedélyeket változó feltételek alapján adják ki, ami komoly logisztikai problémákat okoz.

– Az engedélyek feltételei és az engedélyezett mennyiségek minden alkalommal változnak. Amikor a vevő megkapja az importengedélyét, akkor kezdheti el felkutatni, hogy milyen hajók állnak rendelkezésre, mikor indulnak és mely kikötőkbe érkeznek – magyarázza Rajakallio.

A megoldás már a kezünkben van

Juha Numminen a globális fűrészáru-áramlásokat elemezve Kanadát említi példaként, amelynek termelése háromszor akkora, mint Finnországé.

– Az Egyesült Államok irreálisan magas vámokat vetett ki a kanadai fűrészárura, ezért a kanadaiak egyre nagyobb részesedést próbálnak szerezni más piacokon, például Ázsiában. És Európa felé is kacsintgatnak – mondja.

Finnország belföldi kereslete és faanyag-felhasználása már hosszú ideje rendkívül gyenge. Bár a fogyasztás tavaly növekedett, még így sem érte el a húsz évvel ezelőtti szint felét. Numminen szerint Finnország a faanyag-felhasználás szempontjából szinte fejlődő országnak tekinthető.

– A családi házak építésének hagyománya hosszú múltra tekint vissza, de a 2000-es évek recessziója megszakította ezt a kultúrát. Ma már nem építünk családi házakat, de gyakorlatilag semmi mást sem. Miközben Németországban a középületek építésében a fa központi szerepet kap, Finnországban csak elszórtan alkalmazzák, például egy-egy iskola vagy óvoda esetében.

Finnország nem használ fel jelentős mennyiségű fűrészárut, de nem is dolgozza fel olyan magasabb hozzáadott értékű termékekké, mint Közép-Európában, ahol BSH (glulam) és CLT-panelek alapanyagaként exportálják. Ez részben a finn piac méretével, részben az építési szokásokkal magyarázható.

Numminen szerint ahelyett, hogy egyre távolabbi piacokat keresnénk, más megközelítésre lenne szükség.

– Kezdjünk el újra faanyagot használni! A megoldás már most a kezünkben van, ráadásul a környezet számára is előnyös – zárja gondolatait Numminen.

Összefoglaló

A fűrészáru piaci kilátások alapján a kereslet Európában továbbra is gyenge, az árakat elsősorban a korlátozott kínálat tartja, miközben a logisztikai és geopolitikai költségek emelkednek. A legnagyobb hosszú távú kockázat pedig az, hogy ha egyszer visszatér az orosz, fehérorosz és ukrán kínálat, akkor jelentős túlkínálat alakulhat ki az európai piacon.